|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 25 találat | lapozás: 1-25 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Bocskay István 1992. március 4.Az erdélyi magyar orvosok három szervezete /Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztálya elnöke dr. Puskás György, a Keresztény Orvosok Szövetsége elnöke dr. Bocskay István és a Bolyai Társaság marosvásárhelyi szervezete elnöke dr. Jung János./ együttműködést határozott el. Az erdélyi magyar orvosok vállalják a magyar nyelvű orvosképzés megindítását. Felhívást adtak ki, kérve az anyanemzet és a humanitárius szervezetek segítségét. Azt javasolják, hogy a támogatás a felsorolt három szervezeten keresztül történjen meg. /Erdélyi magyar orvosok felhívása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./1994. március 17.Máthé Éva köszöntötte 90. születésnapján Csőgör Lajos professzort /sz. Nagysármás, 1904. márc. 18./, akinek munkássága összekapcsolódik Marosvásárhely szellemi életével. Csőgör Lajos középiskoláit a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte, egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte és Kolozsváron fejezte be. 1940-től tanársegéd, 1944-től egyetemi tanár a fogászati tanszéken, majd a Bolyai Tudományegyetem rektora /1945-1949/, a Marosvásárhelyre költöző orvosi egyetem /Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet/ a fogászati tanszék tanára.1949-ben egy koncepciós perben bebörtönözték, 1955-ben szabadult, visszakerült az egyetemre, újból professzor lett, 1964-től 1967-ig az egyetem rektora lett. Bocskay István professzor, a fogászati klinika mai vezetője emlékezett vissza arra, milyen kiváló orvos volt Csőgör Lajos, fejlesztette az egyetemet, klinikákat alapított. /Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./ Csőgör Lajos Budapesten él.1994. június 2.Csíkszeredában tartotta évi közgyűlését a három éve alakult Keresztény Orvosok Szövetsége. Az idei közgyűlésen tisztújítás is történt. Bocskay István professzort, a marosvásárhelyi I-es számú fogászati klinika vezetőjét újra megerősítették elnöki funkciójában, a szövetség titkárának dr. Brassai Attila egyetemi tanársegédet választották. A bűvölő taglétszám /megalakuláskor 67, ma 330/ két alelnök lesz, Földes Béla neurológus, valamint dr. Kádár Rezső gyulafehérvári sebészprofesszor. Megjelent a tagság által igényelt Értesítő első száma. A különböző tagszervezetek munkájából kiemelhető, hogy a kovásznaiak rendelőintézetet tart fenn, ahol a rászorulók számára ingyenes konzultációt biztosítanak. Szatmárnémetiben a dr. Szentes Árpád főorvos vezette fiókszervezet a humanitárius tevékenység mellett nevelőmunkát végez az iskolákban. /Népújság (Marosvásárhely), jún. 2./1996. május 4.Máj. 4-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézetben tartotta meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ közgyűlését. Benkő Samu elnök méltatta a hat évvel ezelőtt ugyanebben a teremben újraindított egyesület tevékenységét. A közgyűlésen tartotta meg ünnepi millecentenáriumi előadását dr. Jakó Zsigmond történész, az MTA és az EME tiszteletbeli tagja. Emlékeztetett arra, hogy száz éve a milleniumot csak Magyarországon ünnepelték, ma viszont az egész világ visszhangzik az 1100-as évfordulótól: olyan magyarok révén, akik fölött országhatárok léptek át, vagy akiket a történelem szétszórt a szélrózsa minden irányába. Nemzetünk egyharmada él olyan ellenséges, beolvasztásra vagy elűzésre berendezkedett környezetben, amellyel szemben csak egy új nemzettudat kialakításával állhatunk helyt, hangsúlyozta. A tét ugyanaz, mint Géza fejedelem idején: magmaradásunk. Sok félrevezetett népben él velünk kapcsolatban a hunokról, avarokról vagy más ázsiai lovas népekről kialakított negatív séma. Azonban Magyarország teljesítményét elfogulatlanul csupán a kárpát-medencei valósággal lehet mérni. A különféle autonómiákban élő népcsoportok is hozzájárultak a történelmi építő munkához, a fő mozgató erőt vitathatatlanul a magyar államiság léte és a római egyházhoz való kapcsolódás jelentette. Felekezeti iskolarendszerünk egy évezreden keresztül fejtette ki áldásos tevékenységét, nem csoda, ha kitartóan ragaszkodunk hozzá. A magyar állam katonai ellenállásának köszönhető, hogy a XIV. század végén a román fejedelemségek még nem kerültek török fennhatóság alá. Jó lenne azokkal közösen ünnepelni, akikkel közösen éltük át ezt az időszakot, erre azonban jelenleg nincs remény. A mi mostani feladatunk főként lelki önbecsülésünk és büszkeségek feltámasztása, mert ez a bennünket ért legrombolóbb válság, melynek köszönhetően Európa legpesszimistább nemzetévé váltunk. Ismét egy megváltozott Európába kell, megváltozott szellemben, bekerülnünk, fogalmazott Jakó professzor. - Az előadást követően megvitatták az EME jelentéseit, elfogadták költségvetését. A választmány lejárt megbízatású tagjai helyébe újakat választottak. Ezek: Péntek János, Kovács András, Balla Árpád, Bocskay István, Brassai Zoltán, Bors József és Gyenge Csaba. Végül új tiszteletbeli tagokat választottak Csűrös István, Nagy Jenő és Jeney Dezső személyében. Jelen volt Szőcs Ferenc, bukaresti magyar nagykövet is. /Ördög I. Béla: Megtartotta ünnepi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./1998. március folyamánNyárádszereda nevének etimológiájáról írt Hőnig Antal, azt erősítve, hogy a város Nyárádmente központi települése volt, ez tükröződik a nevében is. /Bekecsalja (A Bocskay István Közművelődési Egyesület és Alapítvány, valamint az RMDSZ alkalmi kiadványa, Nyárádszereda), márc. - IV. 1. sz./1998. április 23.Tőkés László püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke, az RMDSZ és a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke márc. 26-a és ápr. 21-e között missziói körutat tett az Egyesült Államokban és Kanadában. A körutat a clevelandi Bocskay István Kultúrkör szervezte. Több magyar közösséget, egyházközséget meglátogatott. Clevelandben április 6-án egy angol-magyar lelkészértekezleten állást foglaltak a református egyház egységét veszélyeztető Robert Rapp-féle amerikai Westminster-misszióval szemben. Tőkés László tájékoztatást nyújtott a CE Szövetség ügyével és a zilahi konfliktusos helyzettel kapcsolatban. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke részt vett több ökumenikus istentiszteleten is. A Magyarok Világszövetsége megalakulásának 60. évfordulója alkalmából Tőkés László a magyarságot megosztó viszálykodás ellen emelte fel a szavát. /Missziói körút az Egyesült Államokban és Kanadában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./ Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke március-áprilisi észak-amerikai missziói körútja végén április 15-én Washingtonban, a Magyar Emberjogi Alapítvány elnökének, Hámos Lászlónak és ifj. Nemes Árpádnak a társaságában találkozott a Fehér Ház és az amerikai külügyminisztérium hivatalaiban több kormányzati tisztségviselővel, köztük Susan Bradennel, a Nemzeti Biztonsági Tanács Közép- és Kelet-Európai Osztályának igazgatójával, Michael Hathaway-vel, a Helsinki Bizottság Hivatala vezetőjével, Eileen Malloy külügyminisztériumi államtitkár-helyettessel, E. Wayne Merry külügyminisztériumi tanácsossal, Jonathan Rickerttel, az Észak- és Közép-Európai Ügyek Osztályának igazgatójával és Katharine Kayjel, a romániai ügyek referensével. A találkozók során Tőkés László tájékoztatást adott a romániai politikai helyzetről, a romániai magyarság és a történelmi magyar egyházak megoldásra váró gondjairól, az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról, ugyanakkor többek között szóvá tette, hogy még mindig késik a tanügyi törvény, illetve a helyhatósági törvény módosításainak parlamenti jóváhagyása, az elkobzott egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 23., 1251. sz./1999. június 1.1991. április elején Gyulafehérváron megalakult a Keresztény Orvosok Szövetsége. Elnöke Bocskay István professzor, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fogászati tanszékének vezetője. A szövetség június 5-én Csíksomlyón tartja idei közgyűlését. Bocskay professzor elmondta, hogy hatvan lelkes orvos, egyetemi tanár hozta létre az egyesületet. Az évek folyamán a tagság létszáma 350-re duzzadt. Az egyesület főként svájci kapcsolatai révén sok segélyt hozott be az országba, ezenkívül előadásokat szerveztek. Évente szerveznek találkozót. Idén az előadók valláserkölcsi és orvosi, etikai kérdéseket fognak taglalni. Utána következnek a beszámolók és a vita. - Bocskay István október elsejéig még tanszékvezető, utána nyugdíjba vonul, de konzultáns professzor marad. Kovács Dezső kollegája a vezetése alatt doktorált, s Bocskay István reméli, hogy Kovács Dezsőt kinevezik tanárnak, és a marosvásárhelyi szájsebészeti klinikát is vezetni fogja. - Az országban ez az egyetlen tanszék, ahol magyar fogászati oktatás folyik. Jönnek magyarországi diákok, akik tandíjat fizetnek, és felvételi nélkül jönnek ide, inkább ugródeszkának tekintik a marosvásárhelyi fogászati katedrát, 3-4 évet itt végeznek, majd átmennek valamely magyarországi egyetemre. Ilyenkor csökken a csoportlétszám. A tanszék anyagi helyzete katasztrofális. 1998 szeptembere óta nem kapták meg a gyakorlati oktatáshoz szükséges anyagot. Március óta a normán felüli előadásokat sem fizetik meg. /Máthé Éva: Keresztény orvosok találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./1999. június 5.Jún. 5-én tartotta meg közgyűlését Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Benkő Samu elnöki beszámolójában kifejtette: az erdélyi magyarság érdeke - kettős kötöttségéből fakadóan - nemcsak az össznemzeti értékek megőrzése, hanem az is, hogy ne maradjon el az anyaország fejlettségi szintjétől. "Transzszilvanizmusunkat nem kívánjuk letagadni, de ezt a magyar közösség szerves alkotóelemeként fogjuk fel" - mondotta az elnök, utalva egyes, az utóbbi időben hallható és a magyar nyelv többközpontúságára célzó véleményekre. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület mindig a kolozsvári egyetemmel szoros együttműködésben járult hozzá a tudományos eredmények eléréséhez. Most, hogy a magyar egyetem visszaállítása késlekedik, felerősödött az egyesület újjászerveződésének igénye. Az EME elkobzott ingatlanjainak visszaszerzésében csak a romániai politikai közszereplőkre és a magyarországi diplomáciára számíthat. Az utánpótlás kérdésében fájó pont a magyarországi ösztöndíjrendszer gyakorlata, amely eddig valójában "agyelszívást" jelentett. Az új támogatási rendszer, az Apáczai Alapítvány, ezt igyekszik ellensúlyozni. Az erdélyi magyar tudományt sokáig az egyszemélyes kutatóműhelyek jellemezték. Az EME külön erkölcsi elismerésben részesíti azokat, akik a kilátástalan időkben sem hagytak fel a tudományos munkával, megpróbál egyedül segíteni a tudományos könyvkiadáson. Egyed Ákos azt javasolta: az EME vándorgyűléseit úgy tegyék sikeresebbekké, hogy azokat ne korlátozzák egy szakmára. Péter Mihály szerint szorosabbá kell fűzni a szálakat a Magyar Tudományos Akadémiával, amelynek már most 13 külső tagja van Erdélyből. A közgyűlés által elfogadott új választmányi tagok: Pál-Antal Sándor, Péntek János, Balla Árpád, Bocskay István, Brassai Zoltán és Bors József. Tiszteletbeli tagokká választották Fodor András és Szávai János Zoltán professzorokat. Átnyújtották az okleveleket a tavalyi tiszteletbeli tagoknak: Balássy Andrásnak, Feyné Vincze Máriának, Farkas Lászlónak és Pálfalvi Attilának. /Ördög I. Béla: EME-közgyűlés. Célunk az össznemzeti, valamint saját értékeink megőrzése. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./1999. augusztus 25.Nagyszalonta városa Bocskay István-szobor felállítására pályázatot írt ki. A zsűri a neves, fiatal kolozsvári szobrászművész, Kolozsi Tibor alkotását ítélte a legsikeresebbnek. A jövő évezredben tehát Kolozsi Tibor háromméteres bronzszobra ékesíti majd a várost. /A pályázat nyertese Kolozsi Tibor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./1999. szeptember 25.Szept. 27-én nyílik a tanév a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, ahol az idén 410 elsőéves hallgató kezdi meg tandíjmentesen tanulmányait az általános orvosi, a fogorvosi és a gyógyszerészeti karon, valamint a fogászati és újdonságként az orvosi asszisztensképző kollégiumban. Ez a szám kiegészül a fizetéses helyekkel (100, 15, 15) a három fakultáson. A jövő héten dől el, hogy a frissen bejutott hallgatók milyen nyelven hallgatják az előadásokat. A bejutott magyar diákok száma alig valamivel kisebb, mint az elmúlt két esztendőben, amikor az általános karon például (1998-ban) elérte a 47 százalékot. Az 1999-2000-es egyetemi évben az általános orvosi karon a 250 hallgatóból körülbelül 111 (44,4 %) hallgatja az előadásokat magyar nyelven, a fogorvosin az 50-ből 17 (34%), a gyógyszerészeten az 50-ből 26 (50%). Ehhez kell még hozzászámítani a fizető hallgatókat, s így alakul ki majd a végleges arány. A nyugdíjazások miatt újólag csökkent a magyar egyetemi tanárok száma Dr. Brassai Zoltán belgyógyászprofesszor, az általános orvosi kar helyettes dékánja elmondta, Gáspár István, Péter Mihály és Bocskay István professzorok nyugdíjazása nagy gondot jelent, s ez a helyzet a fogorvosi karon érezteti leginkább a hatását. Az általános karon a nagyobb diszciplínák esetében megoldott a magasan képzett oktatók száma, a hiányt a kisebb szakok esetében kell pótolni. Ezt egyrészt a konzultáns professzorok segítségével oldják meg, másrészt klinikus orvosok vállalták az órák megtartását. A jövőben a nyugdíjazások tovább folytatódnak, Brassai professzor kifejtette, hogy azokban a tehetséges, külföldi ösztöndíjakban is részesült fiatalokban bízik, akik vállalkoznak erre a munkára. /Évkezdés a MOGYE-en. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./1999. november 24.Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kolozsváron, november 20-án tartott választmányi ülésén meghatározta álláspontját a romániai magyar felsőoktatás fejlesztésével kapcsolatban. Az EME támogatja a nemzeti közösségnek a Kolozsvár központú, önálló, állami magyar egyetemhez való jogát és igényét. Az egyetemépítést olyan háttérintézményekkel (pl. kollégiumokkal) kell kezdeni, amelyek a majdani önálló egyetem keretében fontos funkciót tölthetnek be. Addig is alapvető fontosságú a jelenlegi intézményes keretek bővítése mind a kolozsvári egyetemen, mind a marosvásárhelyi orvostudományi és gyógyszerészeti egyetemen és a színművészeti főiskolán. Ennek feltétele az egyetemek és főiskolák kari szintű önállósodása. A magyar nyelvű oktatás kereteit és feltételeit minden olyan intézményben javítani kell, ahol magyar nyelvű egyetemi oktatók és hallgatók vannak. Végig kell gondolni Székelyföld és a Partium felsőoktatási igényeinek szakmai hátterét. Az oktatáspolitikai döntésekben tekintettel lenni a szakmabeliek véleményére. - Az aláírók között van Benkő Samu, Bocskay István, Dávid Gyula, Imreh István, Jenei Dezső és Péntek János. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./2001. január 10.Jan. 9-én Kolozsváron kitüntették azokat a református lelkipásztorokat, gondnokokat és gyülekezeteket, amelyek a diktatúra éveiben, a nehéz időkben is építkeztek. Elismerésben részesültek azok is, akik a változás utáni időszakban végeztek kimagasló munkát a református egyház keretén belül. A református egyház 218 épületet és 35 templomot emelt a nehéz időkben. Az ünnepségen dr. Csiha Kálmán volt püspök köszönetet mondott mindazoknak, aki templomot, parókiát, gyülekezeti házat emeltek, vállalva az esetleges megtorlásokat. Dr. Csiha Kálmán átadta a Bocskay Istvánról elnevezett Hit és szabadság emlékérmeket és okleveleket azoknak, akik a diktatúra idején sem riadtak vissza attól, hogy templomokat és más egyházi épületeket hozzanak létre. Az anyaszentegyház építője oklevelet azok kapták, akik nem emeltek templomokat a diktatúra idején, de jelentősen hozzájárultak a református gyülekezetek, és általában a magyarság megmaradásához. Az építő gyülekezetek emlékplakettjét az 1990 után elért eredményekért adta át a református egyház képviselője. /Nánó Csaba: Templomépítés a diktatúra idején. Díszoklevelekkel tüntették ki a református gyülekezeteket. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./2003. március 31.Márc. 29-én a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta rendes évi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke levélben üdvözölte a közgyűlést. Elnöki beszámolójában dr. Egyed Ákos az EME 2002-ben elindított reformfolyamatát elevenítette fel: nőtt a tagság bizalma és érdeklődése, 429 rendes és 30 állandó taggal gazdagodtak, erősödött a belső rendtartás és munkafegyelem, elkezdődött a regionális kutatás és a korszerű informatikai adatbázis kialakítása. A tavalyi esztendő egyik legfontosabb eredménye az MTA-val megkötött együttműködési megállapodás volt. Ősszel hagyományteremtő szándékkal indult be az erdélyi Magyar Tudomány Napja. A közgyűlés meghallgatta és elfogadta Sipos Gábor főtitkári jelentését, Soó Tamás gazdasági tanácsosi beszámolóját, valamint Kerekes Jenő ellenőri jelentését. A közgyűlésen számos hozzászólás, javaslat hangzott el. Sipos Emese (Marosvásárhely) az Orvostudományi Értesítő című kiadvány várható beindításáról számolt be. Egyed Emese (Kolozsvár) nagyra értékelte az EMÉ-nek az irodalomtudományi kiadványok támogatásában vállalt szerepét. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület választmányának új tagjai: Antal Árpád, Tánczos Vilmos, Péntek János, Jakó Zsigmond (1. szakosztály); Balla Árpád, Bocskay István, Brassai Zoltán, Molnár Géza (3. szakosztály); Vincze Mária, Vallasek Magdolna (4. szakosztály). /Ördög I. Béla: EME-reformtörekvések tudományos életünkben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./ Kolozsvár) Az EME taglétszáma 4963, 2039 rendes tag (ebből 1707 aktív. 332 nyugdíjas) 90 pártoló tag, 2739 egyetemi hallgató. /(Csomafáy Ferenc): Lezajlott az Erdélyi Múzeum Egyesület rendes évi közgyűlése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./2006. március 13.Március 11-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézetben tisztújító közgyűlést tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Az erdélyi magyar tudományos élet legrangosabb egyesületi eseményén Egyed Ákos elnök vázolta az elmúlt négy esztendő munkájának legjelentősebb eredményeit. Az EME helyzete stabilizálódott. Nem mondott le elsődleges feladatairól: az anyanyelven történő tudományművelésről, az erdélyi tudományos ismeretek hagyományának ápolásáról. Önállósodott a Matematikai és Informatikai Szakosztály, megalakult az Agrártudományi Szakosztály. Állandó fórummá nőtte ki magát a magyar tudomány napja Erdélyben rendezvénysorozat, az EME-t együttműködési megállapodás köti a Magyar Tudományos Akadémiához. A munkatervben helyet kapott a szervezet könyvtári anyagának elektronikus feldolgozása, az EME 150 éves fennállása megünneplésének előkészítése, az 1956-os magyarországi forradalom romániai eseményeit feltáró bizottság munkába állása stb. A hozzászólásokban volt, aki a Rhédey-házbeli központi könyvtár állományának bővülésére hívta fel a figyelmet (Újvári Mária főkönyvtáros), és volt, aki nagyobb gazdasági hatékonyságot, minél kevesebb meddő gyűlést sürgetett (Gyenge Csaba alelnök). Kovács Dezső, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerésztudományi Szakosztály vezetője, több gazdasági önállóságot követelt az egyes szakosztályok számára, és azt, hogy az elkobzott ingatlanok visszaszerzése érdekében kérjenek politikai támogatást. Az elnöki válaszból kiderült: Ha minden szakosztály autonómiát kapna, széthullna az EME. Garda Dezső hangsúlyozta, hogy Székelyföldön a román állam az erdők visszaszolgáltatásának elodázásával valóságos genocídiumot hajt végre, mert az ottani lakosság középosztályának megélhetése került ezáltal veszélybe. A közgyűlés elfogadta a létrejövő Kutatóintézet szervezeti szabályzatát. Elfogadott felhívásuk értelmében összehangolt eljárást indítanak az EME államosított gyűjteményeinek visszaigénylésére. Ezek az ingó javak jelenleg a Központi Egyetemi Könyvtár, az Állami Levéltár, a Történelmi Múzeum, a Művészeti Múzeum és a Babes–Bolyai Tudományegyetem tulajdonában találhatók. Az EME vissza akarja szerezni a tulajdon- és felügyeleti jogot ezen tudományos kutatási értékek fölött, ehhez kérik az RMDSZ és a hazai közvélemény támogatását, szükség esetén a nyugati világ segítségét is igénybe fogják venni. Tiszteleti tagokat választottak /Antal Árpád irodalomtörténész, Benkő Samu művelődéstörténész, Gazda Klára néprajzkutató, Péter Mihály orvosprofesszor/. A Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke, Monok István (főigazgató, Országos Széchenyi Könyvtár) életműdíjként nyújtotta át Jakó Zsigmond professzornak az újonnan létrehozott Teleki József–díjat, amelyet ötévente adományoznak az erdélyi, partiumi, máramarosi és bánsági magyarság történetét, néprajzát, szociológiai értékeit legigényesebben feltáró munkák szerzőinek. A közgyűlés második alkalommal osztott ki Mikó Imre–emlékplaketteket. Ezúttal Vizi E. Szilveszternek /a MTA elnökének/, Czirják Árpádnak, Murádin Lászlónak, Soó Tamásnak és Várhelyi Csabának. A tisztújítás eredményeként az új elnökség: Egyed Ákos elnök, Brassai Zoltán, Péntek János, Sipos Gábor, Gyenge Csaba alelnökök, Bitay Enikő főtitkár, Farkas Mária gazdasági tanácsos, Bányai József jogtanácsos, Somai József ellenőr. A választmány, a szokásos évi egyharmados megújítása során, a következő tagokkal cserélődött: Gaal György, Fejér Tamás, Kovács András, Csomortáni Magdolna, Jakó Zsigmond, Balla Árpád, Bocskay István, Feszt György, Bódizs György, Feyné Vincze Mária, Vallasek Magdolna, Kolumbán József és Farkas Zoltán. /Ördög I. Béla: Az EME tisztújító közgyűlése. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./2009. szeptember 24.Dr. Bocskay István professzor nyolcvanéves. Máramarosszigeten született, kisgyermekként megtanult hegedülni, a Marosvásárhelyi Orvosok Szimfonikus Zenekarának alapításában is részt vett és felbomlásáig tagja volt a zenekarnak, amellyel több országos első díjat szereztek. Érettségi után felvették a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre. A fogorvosi karon európai hírű professzorok képezték /többek között Haranghy László, Obál Ferenc, Putnoki Gyula, Miskolczy Dezső/. Bocskay negyedéves volt, amikor Marosvásárhelyen megszüntették a magyar nyelvű fogorvosképzést. Amikor iratkozni mentek, feltették őket egy nyitott teherautóra és Kolozsvárra vitték a hallgatókat. Az ottani Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fogorvosi karán román nyelven folytathatta tanulmányait. 1954-ben szerezte fogorvosi diplomát, majd 1959-ben Bukarestben letette a szakorvosi vizsgát. Fogorvosi pályája a Maros Megyei Kórházban indult. 1960-ban Csőgör Lajos professzor javaslatára lett tanársegéd. A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános karán a fogorvosi oktatást látta el, majd Vásárhelyen újraindult a fogorvosképzés. Bocskay István 1967-ben adjunktus, 1972-ben egyetemi előadótanár lett, megszerezte az orvostudomány doktora címet. 1978-ban kinevezték professzornak. Háromszor volt a fogorvosi kar dékánja, később az egyetem dékán-helyettese. A rendszerváltás után újra megválasztották dékánnak. 1996 és 1999 között tanszékvezető volt, azóta konzultáns professzori minőségben több tárgyból tartok magyar nyelvű előadásokat és irányítja a doktorandusok felkészülését. Bocskay István tudományos tevékenysége nemzetközi elismerést hozott. 180 dolgozata, egy magyar és két román nyelvű egyetemi jegyzete, nyolc további szakkiadványa is megjelent, társszerzők közreműködésével. 2003-ban Matekovits Györggyel, Székely Melindával és Kovács Kuruc J. Szabolccsal magyar-román-angol fogorvosi szakszótárt adtak ki. 13. 500 szakkifejezést tartalmaz ez a szótár, melyet elsősorban az egyetemi oktatás kétnyelvűsége tett szükségessé. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület választmányának tagja, 1991-től 2004-ig az Erdélyi Magyar Keresztény Orvosok Szövetségének országos elnöke volt, az egyesület munkájában most is aktívan részt vesz. /Nagy Székely Ildikó: „A fájdalom műhiba” Múlt- és jövőkutatás dr. Bocskay István professzorral. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./2014. október 18.Cserepes-tanyától SemmelweisigEzt a címet viseli a dr. Bocskay István fogorvosprofesszorral készült beszélgetőkönyv – amelynek bemutatója csütörtökön volt a marosvásárhelyi Bernády Házban. A könyvet Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója rendhagyónak nevezte, arra utalva, hogy nem mindenkinek sikerül megjelentetnie egy olyan könyvet, amelyet nem ő írt. Mivel a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nyugalmazott professzorának volt komoly mondanivalója, talált egy olyan segítőtársat Nagy Székely Ildikó, lapunk szerkesztőjének személyében, akinek volt türelme kérdezni, meghallhatni, jóindulatúan kezelni a beszélő sorsát, életét, s jó íráskészsége ahhoz, hogy a hallottakat kronológiai sorrendbe igazítva megörökítse, s abból egy érdekes, olvasmányos könyvecske szülessen. Mivel kevés a hiteles dokumentum a korszakról, amelyet az 1929- ben Máramarosszigeten született professzor megélt, a most megjelent könyvhöz hasonló életpályák, visszaemlékezések azért hasznosak, mert újabb adatokat szolgáltatnak a XX. század második felének történetéhez – hangzott el Káli Király István könyvajánlójában. A kötetben kirajzolódik egy életút, amely a máramarosszigeti sómalom munkásainak épített Cserepes-tanyán töltött gyermekkortól elvezetett a magyar és a nemzetközi orvostudomány jelentős központjáig, a budapesti Semmelweis Egyetemig, ahol 2011-ben díszdoktori címmel tüntették ki Bocskay István fogorvosprofesszort. A két meghatározó helyszín közötti időről szól a könyv, amelyben a gyermekkor, az ifjúkor eseményei elevenednek meg, a kisebbségi létből fakadó nehézségekkel teli diákévek, amelyek során a zene jelentette a menekvést, a felszabadulást a több nyelven tanulni kényszerülő és többször iskolát váltó diák számára. A kisebbségi léthelyzetből adódó nehézségek kísérték tovább a szocializmus éveiben is, hiszen Marosvásárhelyen megszüntették a fogorvosi kart, ahol egyetemi tanulmányait elkezdte, s Kolozsváron román nyelven kellett befejeznie az egyetemet. A marosvásárhelyi egyetem fogorvosi karának dékánjaként pedig azért kellett kiállnia, hogy a fakultást ne minősítsék vissza hároméves technikummá, ami sikerült is, de a tisztségéből való leváltással végződött. A könyvben olvashatunk klinikai, tanszékvezetői és kutatólaboratóriumi munkájáról, külföldi útjairól, a keresztény gyógyítók élén kifejtett tevékenységéről, családjáról, a marosvásárhelyi orvosi zenekarban betöltött szerepéről. A kötet előszavát dr. Péter Mihály nyugalmazott egyetemi tanár jegyzi. Régi gyermekkori félelmétől szabadult meg, amikor páciensként Bocskay professzor biztosította arról, hogy a fogorvoslásban a fájdalom műhibának számít – számolt be a könyv születésének kezdeteiről Nagy Székely Ildikó, aki megjegyezte, hogy kiváló mesélő történeteit hallgatta, aki színesen, megnyerő humorérzékkel vezette végig élete eseményein, s ezekből a történetekből ő maga is gazdagodott. A szép fogalmazásért, valamint a türelemért, amellyel a korábban elfelejtett részletekkel kiegészítve újraírta a történeteket, Bocskay professzor köszönetet mondott Nagy Székely Ildikónak, majd Káli Király Istvánnak, a könyv szerkesztőjének, továbbá a Mentor Kiadónak, amely korábban szakkönyveit is szép kivitelezésben jelentette meg. Végül néhány humoros történettel oldotta fel a hangulatot. (bodolai) Népújság (Marosvásárhely) 2014. december 8.Magyartalan egyetemi napok a MOGYE-nEgyetemi napok zajlanak ezen a héten a MOGYE-n. Ennek keretében emlékezett meg a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetségen belül működő Fogorvosi Kari Platform az egyetemalapító Csőgör Lajosról. A rövid megemlékezésen és az Erdélyi Múzeum-Egyesület által szervezett Miskolczy Dezső emlékelőadáson kívül több magyar vonatkozású esemény nem szerepel az ötnapos rendezvényen. Egyetemi napokat tartanak a héten a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE). A rendezénysorozat hétfőn reggel 8 órától a fogorvosi kar épülete előtti téren rendhagyó Csőgör Lajos megemlékezéssel kezdődött. Az esemény alkalmából három fehér galambot is felengedtek az égbe, amelyek a MOGYE három karát szimbolizálták. Dudás Csaba, az Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség alelnöke, a Fogorvosi Kari Platform szakosztályvezetője szerkesztőségünknek elmondta: a szervezet ezzel a megemlékezéssel képviselteti magát az egyetemi napokon. „Ezen kívül magyar nyelvű rendezvény még egy volt, szintén hétfőn, az EME által szervezett Miskolczy Dezső emlékelőadás. Nagyjából ebben a két rendezvényben ki is merültek a magyar vonatkozású előadások, mert a többi konferencián, rendezvényen magyar szó már nem fog elhangzani. Úgyhogy el lehet képzelni, hogy milyen hangulat uralkodik az egyetemen” – fogalmazott Dudás Csaba. A rövid ünnepségen Péter Mihály professzor mellett jelen volt Bocskay István professzor is, a fogorvosi kar egykori dékánja. „Ezelőtt egy héttel hívott fel egy fogorvosis diák, hogy szeretnének megemlékezni Csőgör professzor születésének 110. évfordulójáról, és megkért, hogy tiszteljem meg jelenlétemmel a rendezvényüket. Szívesen tettem eleget a felkérésnek. Kérdeztem, hogy hol lesz a megemlékezés. Amikor azt a választ kaptam, hogy a bejáratnál, azt kérdeztem egyből, hogyhogy a bejáratnál?” – mesélte a professzor. „Nem tudom, mit lehet kezdeni ezzel a problémával. Nem engedik meg, hogy az épületben emlékezzünk meg az egyetemalapító professzorról, egy eresz alatt gyűltek össze a fiatal fogorvostan hallgatók. Hangot is adtam azon értetlenkedésemnek, hogy az egyetem vezetősége nem engedi meg, hogy méltó körülmények között megemlékezzenek az egyetemalapító professzorról” – folytatta Bocskay professzor. Dudás Csaba szerint jogos Bocskay professzor felvetése, majd hozzátette: „a megemlékezés megszervezésében semmilyen segítő kezet nem kaptunk, éppenséggel annyi volt, hogy nem akadályoztak a szervezést”. Az egyetem vezetősége a rendezvénysorozat megszervezéséről hétfőn délután küldött ki egy hivatalos, román nyelvű közleményt. A programot leíró mellékletben a reggel 8 órakor már lezajlott Csőgör-megemlékezés „flash mobként”, azaz villámcsődületként szerepel, helyszínként a fogorvosi kar előtti teret tüntetik fel. Vass Gyopár | Székelyhon.ro 2014. december 10.Csőgör Lajosra emlékeztek a Fogorvos-tudományi KaronAz Egyetemi Napok (MOGYE) hétfőn reggel megemlékezéssel kezdődött, amelynek keretében tisztelettel adóztunk egyetemünk első rektora, dr. Csőgör Lajos előtt, aki 110 évvel ezelőtt született. Elhangzott, hogy a fogorvos végzettségű egyetemi oktató kettős értékkel bír mind az ifjúság, mind az egész akadémiai közösség számára: személye fáklya, amely jelzi, hogy Marosvásárhelyen helye volt, van és lesz a magyar nyelvű orvosképzésnek, továbbá nem engedi feledni, hogy a MOGYE fogorvosképzés nélkül nem teljes, sokkal inkább egy láb nélküli szék. Dr. Bocskay István egykori dékán kiemelte, hogy Csőgör Lajos helytállásból jelesre vizsgázott. Egy este öt percre hívták ki beszélgetni a háza elé, és ebből az öt percből több mint ötévi keserű börtön lett. Mint ahogy a főnix is új életre lel, úgy egyetemünk első rektora is onnan kezdte a munkát, ahol abbahagyta: rehabilitálása után felépítette mindazt, amit ma Fogorvosi Karként és Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemként ismerünk. Dr. Péter Mihály nyugalmazott egyetemi oktató, mikrobiológus ehhez csupán azt tette hozzá, hogy "jönni fog, mert jönnie kell egy olyan időnek, amikor a magyar szót nemcsak megtűrik, hanem meg is becsülik az egyetemen. Egy olyan idő, amikor dr. Csőgör Lajosra, az első rektorra nem a Fogorvosi Kar épülete előtt, esőben, de még nem is a díszterem homályában, hanem valahol sokkal magasztosabb helyen fogunk emlékezni". A megemlékezés végén az MMDSZ fogorvosi szakosztálya, a Fogorvosi Kari Platform (FOK Platform) jelképesen öt fehér galambot, az emlékezés és hála követeit bocsátotta szabaddá. Dudás Csaba alelnök (MMDSZ Népújság (Marosvásárhely) 2014. december 10.A MOGYE rektorát nem érdekli az egyetemalapítóBár rendkívül hidegen és elutasítóan viszonyult a román vezetőség dr. Csőgör Lajos, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) alapító rektorának tiszteletére szervezett ünnepélyhez, a kezdeményezők remélik, hogy a szenátus áldását adja a 110 évvel ezelőtt született professzor szobrának felállításához. „Jó úton halad a szoborállítás ügye, a pénznek szinte a fele már megvan, és a vezetőség elvi beleegyezését is megkaptuk” – közölte Ádám Valérián. A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) titkára leszögezte: a szobor jövőre elkészül, és valahol állni is fog. Az egyetem vezetősége ellen több perben is érdekelt civil szervezet még tavasszal kezdeményezte a szoborállítást, akkor azonban Leonard Azamfirei rektor még azzal hárította el a Krónika kérdésének megválaszolását, hogy nem tud a kezdeményezésről. Felvetésünkre kiderült, az intzéményvezető nemcsak az RMOGYKE tervéről, de az általa vezetett egyetem alapítójáról sem hallott. „Ki volt az első rektor? Nem is tudom, hogy hívták, mert én nem ismertem” – zavarodott bele a magyarázkodásba a Csőgör Lajos székében ülő jelenlegi vezető. Az egyetem román többségű vezetőségével folytatott tárgyalások után Ádám Valérián kijelentette, az RMOGYKE hamarosan meghirdetheti az egész alakos szoborra a pályázatot. Ahhoz azonban, hogy a főépület előtt a magyarság emléket állíthasson az alapító rektornak, a román tanároknak is el kell dönteniük, kinek emelnek szobrot. Kérdésünkre Ádám elismerte, hogy a Csőgör-szobor felállítását a „párban” elképzelt másik alkotás elkészülte késleltetheti. Egyetemalapító és intézményfejlesztő A Nagysármáson száztíz esztendővel ezelőtt született, 2003-ban elhunyt Csőgör Lajost a 20. századi erdélyi értelmiségiek egyik kiemelkedő alakjának tartják. Az ismert orvosprofesszor 1945 és 1948 között a kolozsvári Bolyai Egyetem, majd 1948 és 1949, valamint 1964 és 1967 között a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektoraként sokat tett az intézmény fejlesztése érdekében. Csőgör javaslatai alapján a marosvásárhelyi ivóvizet fluorral dúsították, ennek eredményeképpen bizonyíthatóan csökkent a fogszuvasodás a tizenéves fiatalok körében. „A mi szobrunk mindenképpen elkészül. Ha az egyetem vezetősége húzni fogja az időt az engedélyek megadásában, ideiglenesen a belvárosi római katolikus plébánia udvarán helyezzük el” – nyilatkozta Ádám Valérián. Nem számít túl biztató előjelnek az, ahogy a MOGYE vezetősége viszonyult a hét eleji Csőgör Lajos-emlékünnepséghez. Hétfőn az egyetem magyar tanárai és diákjai kint a hidegben voltak kénytelenek megemlékezni a száztíz évvel ezelőtt született alapító rektorról. „Nem tudom, mit lehet kezdeni ezzel a problémával. Nem engedik meg, hogy az épületben emlékezzünk meg az egyetemalapító professzorról, egy eresz alatt gyűltek össze a fiatal fogorvostan-hallgatók. Hangot is adtam azon értetlenkedésemnek, hogy az egyetem vezetősége nem engedi meg, hogy méltó körülmények között megemlékezzenek az egyetemalapító professzorról” – méltatlankodott Bocskay István nyugalmazott professzor. Csőgör Lajos valamikori kollégája egy héttel a rendezvény előtt tudta meg, hogy kint a hidegben kell megtartania az emlékezőbeszédét. Az ünnepély főszervezője, Dudás Csaba diákszövetségi vezető szerint a megemlékezés megszervezésében a MOGYE vezetősége semmiféle segítséget nem nyújtott, de már azt is eredményként könyvelte el, hogy Azamfireiek „nem akadályoztak a szervezést” Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2014. december 11.Tilos megemlékezést tartani az egyetem alapításáról a MOGYE-n?Nem engedélyezték, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem épületében szervezzenek megemlékezést az intézményalapító rektor tiszteletére. Bocskay István nyugalmazott professzor kifogásolja, hogy az egyetem vezetősége nem tette lehetővé tegnap, hogy méltó körülmények között ünnepeljenek. Az egyetem alapítójának, Csőgör Lajos professzornak egész alakos szobrot is szeretnének állítani, de ezt a román többségű vezetőség csak akkor engedélyezi, ha ezzel egy időben az egyetem valamely kiemelkedő román személyiségéről is szobrot készítenek. marosvasarhelyiradio.ro / erdely.fm Erdély.ma 2015. június 2.Hetvenéves a marosvásárhelyi magyar orvosi oktatásEmlékünnepség a múltról, jelenről és a remélt jövőről A történelmi hitelességhez hűen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozata 2015. május 29-én a Kultúrpalotában ünnepelte a marosvásárhelyi magyar orvosképzés kezdetének 70. évfordulóját. 1945-ben e napon jelent meg a 407-es királyi törvényerejű rendelet, amely lehetővé tette, hogy négy karral magyar tannyelvű állami egyetem működjön Kolozsváron. A négy kar egyike az orvosi fakultás volt. Az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztálya által szervezett többórás megemlékező ünnepségen részt vett Zákonyi Balázs, Magyarország bukaresti nagykövete, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere, Angela Borda professzor, a MOGYE rektorhelyettese, a társegyetemek vezetői, politikai pártok országos és helyi szervezetének képviselői, az egyetem volt és jelenlegi oktatói, mai és volt hallgatók. A történelmi események meghamisítása A történelmi háttérről dr. Szabó Béla, a magyar tagozat vezetője számolt be, aki felidézte a 70 évvel ezelőtti eseményeket, a királyi dekrétumot és annak indoklását: „Tekintettel az egyenlőségi szellemre, amellyel a kormány minden egyes állampolgárát kezeli, és azon őszinte szándékra, hogy együttműködjön az összes nemzeti kisebbséggel egy jobb és igazabb világ érdekében…” jött létre Kolozsváron egy magyar tannyelvű állami egyetem. Az orvosi kar Marosvásárhelyre költözése már a kezdetekkor egy kompromisszum következménye volt. A román kollégák ellenállása miatt, akik nem voltak hajlandók osztozni a klinikákon, a magyar fél kényszerűségből döntött a Marosvásárhelyre költözés mellett. Ennek nyomán a magyar nyelvű orvosképzés a kolozsvári Bolyai Egyetem kihelyezett karaként működött 1948-ig, amikor önálló Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetté vált, majd 1990-től egyetemmé. A tények ismeretében a történelmi események meghamisítását jelenti az a tábla, amit Mihály király domborművével az egyetem előcsarnokában nemrégiben lelepleztek, azzal a felirattal, hogy a király alapította 70 évvel ezelőtt a MOGYE-t – mondta Szabó professzor. A 70 év történetét áttekintve kijelentette, hogy a magyar oktatás folyamatos visszaszorítása miatt a mai egyetem sem tartalmilag, sem formailag nem az, ami az erdélyi magyarságot megilletné. Spielmann Mihály a házigazda műsorvezető szerepében, aki maga is végigkövette az egyetem történetét, Brendus Rékának, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettesének adta át a szót, aki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes üdvözletét tolmácsolta. „Minden olyan utólagos interpretáció, amely a tényeket, kiváltképpen az intézmény magyar jellegét elhallgatja, súlyos pontatlanságról, vagy mondjuk ki őszintén: rosszindulatú történelemhamisításról árulkodik, amelyet nem tudunk elfogadni, s amely ellen határozottan tiltakozunk…” – szerepelt a levélben, amely kitért az egyetem alapításának körülményeire, jellegének megváltoztatására. Az erdélyi magyarságtól 1962-ben elvett jogot a rendszerváltás után megjelent 2011-es oktatási törvény adta vissza, de a többség képviselői a diktatúráéhoz hasonló módszerekkel szabotálják annak végrehajtását, holott a romániai magyarságnak joga van az önálló magyar orvosi oktatásra – hangzott el a levélben, amely a magyar kormány támogatásáról biztosította az erdélyi magyarságot. Dr. Jávor András professzor, a Debreceni Egyetem általános rektorhelyettese prof. dr. Bódis Józsefnek, a Magyar Rektori Konferencia elnökének és saját egyetemének üzenetét tolmácsolta. A magyar tudományos közélet számon tartja a MOGYE-t, ismerik törekvéseit, szívesen látják hallgatóit a különböző képzésekre, igyekszenek bővíteni a tudományos együttműködés lehetőségeit, s mindent megtesznek a szakmai és erkölcsi támogatás érdekében is – köszöntette a professzor a volt és jelenlegi oktatókat és hallgatókat. Már demokraták vagyunk, és nem félünk – idézte Bibó Istvánt dr. Lőrinczi Zoltán előadótanár, aki az 1980-as évek légköréről rajzolt erőteljes képet. Szólt a diktatúra előretöréséről, igazi arcáról, a magyarellenes propagandáról, amely a felsőoktatási intézményekben, köztük az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben is egyre jobban éreztette hatását, ahol mindinkább háttérbe szorultak, alárendelt helyzetbe kerültek a magyar oktatók. 1989-ben már kilenc tantárgyat tanítottak kizárólag román nyelven, a magyar hallgatók száma az orvosi karon az 1984-es 72-ről 15-re csökkent 1989-ben, a fogorvosi karra három magyar hallgatót vettek fel. Az 1980-as években már nem alkalmaztak magyar oktatókat, s a végzősök zömét a Kárpátokon túlra helyezték ki, megszűnt az esély a szakosodásra, a szakmai fejlődésre. Az 1989-es fordulat látszólag az utolsó percben hozott mentséget a magyar oktatás számára, de a várt román–magyar testvériség helyett hamarosan kiderült, hogy a magyarok elnyomása hazafias tetté vált, amit az 1990-es márciusi pogrom is igazolt. A MOGYE-n a magyar oktatás tovább sorvadt, s magyaros nevű profitőrök foglalták el az oktatói állásokat, miközben a magyar közösség törvény biztosította jogát nem ismerték el. „A tanügyi törvény árnyékában” Dr. Szilágyi Tibor professzor a korábban elhangzott helyzetjelentés folytatására vállalkozott a képernyőre is kivetített dokumentumokkal. A egyetem sorvadásához vezető sarkalatos pontot az önszerveződési keret megszüntetésével magyarázta, ami biztosította volna az utánpótlást, a szakmai színvonal megtartását, a kontraszelekció kiküszöbölését. Az 1990-es változások után a 2011-es oktatási törvény hozott újabb reményt az önszerveződés lehetőségére, s rektorhelyettesként az ő feladata lett volna a törvény előírásainak életbe ültetése, ami a mai napig sem sikerül, bár a magyar oktatók közgyűlése folyamatosan kiállt ezért. A következőkben Szilágyi professzor ismertette az oktatási törvény kedvező előírásait, miszerint az egyetemi képzés minden szinten, az alapképzéstől a doktori cím megszerzéséig anyanyelven történhet. A multikulturális egyetemek fogalmának a bevezetésével a jogszabály előírta a saját magát fenntartó szervezési keretet és annak szerkezetét is (tagozat, főtanszékek). A törvénybe azonban egy alapvető hiba csúszott be, egy másik paragrafus szerint ugyanis a főtanszékeket a szenátus jóváhagyásával kell létrehozni, ami a szenátus hatáskörébe utalja a megvalósítást. Az egyetem szervezési, működési szabályzatának, a chartának a kidolgozásakor még minden a helyén volt, 3 román és 3 magyar főtanszék szerepelt az orvosi karon, s egy-egy a fogorvosin és a gyógyszerészetin, továbbá az is, hogy a gyakorlati oktatás az előadás nyelvén történik. Ehhez képest az első szenátusi ülésen már változott a helyzet, majd a második szavazás nyomán a román többségű szenátus tagjai a magyar főtanszékek létrehozása ellen szavaztak. Mivel ezt a törvénysértést nem lehetett támogatni, a magyar fél kivonult a szenátusból, és elkezdődtek a minisztériumhoz írt beadványok, eredmény nélkül. A tiltakozó akciók nyomán 2012 márciusában az akkori tanügyminiszter felszólította az egyetemet, hogy érvényes charta nélkül működik, s ezért az időközben lebonyolított választásokat nem tartja törvényeseknek, és büntetéseket helyezett kilátásba, ha nem alkalmazzák a törvényt. Időközben a magyar tagozat megválasztotta a saját képviselőit, és több mint 14.000-en írták alá két hét alatt szerte a világból a törvény betartására vonatkozó kérést. De lépett a másik fél is, s az országos akkreditációs bizottság, az ARACIS megjelentetett a honlapján egy kis lábjegyzetet arra vonatkozóan, hogy a beteg és a diák kapcsolata csak román nyelvű lehet, ami valójában kötelezővé teszi a román nyelvű klinikai gyakorlatot, s ellehetetleníti a tagozatok szétválasztását. Vesztes és nyertes perek sora következett, amelyek képviseletét Kincses Előd ügyvéd vállalta. A háttérben időközben nagyon sok akció zajlott, de látván, hogy az egyetem román oktatóinak ellenállását nem lehet áttörni, felsőbb szintről kormányhatározattal próbálták megoldani a helyzetet. Román részről erős néplázítás kezdődött, aminek az eredménye egy bizalmatlansági indítvány lett, ami az Ungureanu-kormány bukásához vezetett. A kialakult kényelmetlen helyzetben a minisztérium áthidaló megoldást keresett, s akkor került sor a román és a magyar fél közötti tárgyalásra három miniszter (tanügy-, belügy-, egészségügy-) részvételével. A megegyezés viszonylag kedvező határozattal zárult, de annak gyakorlatba ültetése már kezdettől akadozott. A magyar oktatókkal szemben megfogalmazott vádak ellenére folyamatos kompromisszumokkal próbáltak érvényt szerezni az egyezségnek – hangsúlyozta Szilágyi professzor. 2013-ban az orvosi kar megkapta ugyan a végleges akkreditációt, de a kétszeri nekifutás után a március 20-ra tett szenátusi ülésen a többség a főtanszékek megalapítását meghatározatlan időre halasztotta. Ebben a helyzetben döntöttek úgy a magyar tagozat képviselői, hogy ha a fő célt sem tudták megvalósítani, kivonulnak az egyetem vezetőségéből. A bűvös háromszög A gyógyszerészeti kar helyzete ennél bonyolultabb. Szilágyi professzor szerint a sajtótudósításokból az derült ki, hogy az idén nem lesz felvételi vizsga a gyógyszerészeti karon, mivel az ezzel megbízott kolléga nem állította össze a dossziét, s a magyar oktatók nem vesznek részt az üléseken, ezért úgy gondolta, hogy tisztázni kell a helyzetet. A történet egy évvel korábban kezdődött, amikor az ARACIS átiratából kiderült, hogy a román tagozatnak végleges, a magyarnak csak ideiglenes működési engedélyt akarnak adni. Mivel a szenátus egyforma akkreditációt kért, a rektor megnyugtatta Szilágyi professzort, hogy tévedésről van szó. Tavaly májusban a gyógyszerészeti kar oktatói kérték az egyetem vezetőségét, hogy hozzon világos döntést. Válaszként a szenátus megszavazta, hogy ideiglenes akkreditációt kérnek a magyar tagozat számára, ami ellen szeptemberben az oktatók újból tiltakoztak. A szenátus válasza az volt, hogy dr. Sipos Emese tanárnőnek az ideiglenes akkreditációhoz szükséges dossziét kell összeállítania. A magyar oktatók állásfoglalást kértek a minisztériumtól és az akkreditációs bizottságtól. Ez utóbbiak kiszálltak és a kompromisszumos megoldás elfogadását javasolták, amit a magyar oktatók egyöntetűen elutasítottak, beleütközve ezúttal is abba a bűvös háromszögbe, amit az egyetem, az akkreditációs bizottság és a minisztérium alkot, folyamatosan megakadályozva, hogy a magyar fél érdekei érvényesüljenek – hangsúlyozta Szilágyi professzor. Majd hozzátette, hogy a riogatás után, miszerint nem indul magyar nyelvű gyógyszerészképzés, azt a megoldást találták, hogy a törvény előírásaival ellentétben csak egy tanulmányi programot hagytak jóvá. Nyíltan a törvény ellen Miközben eddig az időpontig csak burkoltan nem alkalmazták a törvényt, a gyógyszerészeti kar esetében nyíltan le is írták, hogy azt nem kell alkalmazni – hangsúlyozta Szilágyi professzor. Beszédének végén bemutatta az igazságot tükröző kolozsvári táblát és a hamisítottat, amit a MOGYE-n lelepleztek le. Dr. Borda Angela prorektor asszony, aki kezdetben tapsolt, aztán csak ült, gyorsan elhagyta a termet. A műsor idején élőben vagy filmfelvételről megszólaltak az egyetem nyugalmazott professzorai, köztük dr. Dienes Sándor egyetemi tanár, aki 1945-ben az első évfolyamra felvételizett, ahol 1946. február 11-én kezdődött meg az oktatás. Megemlítette, hogy a magyarországi professzorok magas színvonalon tanítottak, s kongresszusokon, tanulmányutakon való részvételre buzdította a fiatalokat. Dr. Bocskay István nyugalmazott professzor az igényes oktatás mellett a fogorvosi kar viszontagságos történetéről beszélt, amit negyedéves korában megszüntettek, s az 1948-ben felvételizett hallgatók a kolozsvári román tannyelvű egyetemen kellett befejezzék tanulmányaikat. Dr. Szabó Árpád professzor a magyar nyelvű orvosképzés elsorvasztására hívta fel a figyelmet. A félelem is jelen volt az egykori hallgatók életében, erről dr. Papp Zoltán nyugalmazott egyetemi tanár nyilatkozott. A román–magyar együttélés lehetőségéről, a teljes anyanyelvi képzés fontosságáról s arról, hogy a betegnek joga van anyanyelvén beszélni az orvosával, dr. Péter Mihály professzor szólt a hallgatósághoz. A kivándorlás ellen foglalt állást dr. Feszt György egyetemi tanár, aki az Erdélyhez való ragaszkodását hangsúlyozta. Dr. Gyéresi Árpád professzor pontos és alapos képet rajzolt a sok megpróbáltatásnak kitett és a rendszerváltás előtt fel is számolt, majd 1990-ben újraindított gyógyszerészeti kar történetéről, az alapító tanárokról és utódaikról, a tanszékeken folyó oktatási és tudományos tevékenységről, s arról, hogy 1948-tól kezdődően az idén végzett a 61. évfolyam, összesen 2 582 gyógyszerész. Szabad jövőkép Szabad jövőképet, stratégiát a magyar oktatás számára csak önálló döntéshozatali helyzetben lehet kialakítani. A szabad akarat gúzsba kötésével, a törvény biztosította jogok csűrés-csavarásával mindenki veszít – mondta. Beszédének végén a fiatalokhoz szólt, hogy vegyenek részt az egyetem jövőjének az építésében. A címzettek nevében dr. Mezey Tibor szólt, aki tíz éve oktatója az egyetemnek, s örömmel tapasztalja, hogy egyre több kolléga dönt az itthon maradás vagy a hazatérés mellett. Bár nem könnyű a szélmalomharcban helytállni, jóleső érzés egy töretlen egységbe tömörült magyar közösséghez tartozni, ahol mindenkinek arra kell törekednie, hogy a legtöbbet, a legjobbat hozza ki önmagából – hangsúlyozta. Diáknak és tanárnak össze kell fogni azért, hogy az egyetem céljának eleget téve a minőségi magyar oktatás helyszíne legyen – mondta Tubák Nimród, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség elnöke, aki megfogalmazta a multikulturális megnevezés és a valós helyzet közötti különbséget. A hogyan továbbra utolsó szónokként dr. Szabó Béla professzor, a magyar oktatók képviselője kereste a választ. Amíg az oktatási törvény életben van, ki kell tartani, nem szabad lemondani, még akkor sem, ha a pályán kívülről nem a valóságos helyzetnek megfelelő bekiáltások hangzanak el – hangsúlyozta. A kitartáshoz azonban arra van szükség, hogy az egész közvéleményt maguk mellett tudják, a sajtó részéről pedig harcosabb támogatást várnak el, mivel a MOGYE-ügy akkor fog elhalni, ha nem beszélnek róla. Az emlékünnepség zárásaként Spielmann Mihály bemutatta a marosvásárhelyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés 70 évéről szóló kötetet, amely erre az alkalomra jelent meg. Az ünnepségen a Marosvásárhelyi Filharmónia művészeinek, Péter Zsuzsa és Péter Béla hegedűművészeknek tapsolhatott a közönség. BODOLAI GYÖNGYI Népújság (Marosvásárhely) 2015. november 9.Az úszástól a vízilabdáig (Klebelsberg Kunó Akadémia)Második alkalommal szervezte meg a Szent György Sárkány Sport Club a Klebelsberg Kunó Akadémiát, amelynek célja, hogy a Kárpát-medencei magyar iskolákban oktató vagy magyar anyanyelvű testnevelő tanárok megtanulják a magyar sportszaknyelv helyes használatát, támpontokat kapjanak, miként tehetik vonzóbbá a testnevelő órákat, illetve alternatív sportágakkal bővítsék szaktudásukat. A testnevelő tanárok Mekkája a budapesti Testnevelési Egyetem, így a szervezők törekedtek arra, hogy minél több ottani professzort meghívjanak a Sepsiszentgyörgyön megrendezett akadémiára. A háromnapos eseményen mintegy hatvan szakember vett részt, akik megosztották egymással gyakorlati és elméleti tudásukat. Makszim Imre a mindennapos testnevelés-tanítás hasznáról és nehézségeiről értekezett, Bocskay István pedig feltárta a résztvevők előtt egy sportrendezvény biztos sikerének titkait. A tanárok a gyakorlatban is átvehették az úszás és a tollaslabda módszertanát, valamint a szabadtéri sportversenyek szervezését is. Egyértelmű következtetése volt a rendezvénynek: szükség van a Klebelsberg Kunó Akadémiára, hiszen nagyon fontos, hogy a képzett szakemberek már az alapoktól megfelelő oktatásban részesítsék a gyerekeket, legyen szó bármilyen sportágról, ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy elsősorban a testnevelő tanárok biztathatják mozgásra őket már első osztálytól. A rendezvényt támogatta Hargita és Kovászna megye tanfelügyelősége, a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal és a Communitas Alapítvány. Miska Brigitta Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. december 9.Orvos- és gyógyszerképzés MarosvásárhelyenMagyar est nyitotta az egyetemi napokat Hetven éve indult a magyar nyelvű orvosképzés Marosvásárhelyen. Erre az évfordulóra emlékeztek december 7-én a MOGYE Fogorvosi Karának előadótermében, ami kicsinek bizonyult az oktatói kar egy része és a szép számban összesereglett diákság befogadására. A Gáspárik Attila színházigazgató vezette műsor kezdetén a szervezéssel megbízott dr. Mártha Krisztina egyetemi előadótanár leszögezte: céljuk az volt, hogy nem elsősorban a tudomány, hanem a művelődés, sport és egyéb területek felől elevenítsék fel az egyetemet múltját, mutassák be jelenét és tekintsenek a jövőbe. Az eseményen jelen volt a MOGYE egész vezérkara, dr. Leonard Azamfirei rektorral az élen, akinek kérésére az estet megszervezték. Részvételük a tisztelet jele – mondta a rektor, aki ezennel megnyitotta az egyetemi napok rendezvénysorozatot is. A kötekedők ellenére, a magyar kulturális est a normalitás, egymás kiegészítésének és nem az egymás mellett állásnak a jele – értékelte az eseményt, a szervezők munkáját az egyetem vezetője. A normálist fogjuk hát ünnepelni, ami ritka madár tájainkon manapság – csavart egyet a gondolaton a műsorvezető, majd részletek következtek az egyetem első rektorának, dr. Csőgör Lajos fogászprofesszornak a vallomásából. Őt az alapításkor orvoskollégái közül többen elítéltek amiatt, hogy kiállt a Kolozsvári Állami Magyar Egyetem, később Bolyai Tudományegyetem Orvosi Karának a Marosvásárhelyre költöztetése mellett. Egy háború és annak következményei után rendkívül nehéz, de ugyanakkor örömteli feladat volt a semmiből egy egyetemet tervezni és megvalósítani – mondta Csőgör professzor, aki a minisztérium által kinevezett szervezőbizottság tagjaként a rektori teendők mellett az orvostudományi kar vezetését vállalta. Kiemelte Groza Péter volt miniszterelnök letagadhatatlan szerepét abban, ahogy 1945 nyarán az egyetem megalakult. A történelem az egykori rektort igazolta, hiszen 1948-ban az egyetemi és főiskolai reform során a kar önálló orvostudományi egyetemmé alakult több fakultással. Börtönéveire pedig mint a rendszerezés, a megnyugvás időszakára tekintett vissza, amelyek után megerősödve lépett vissza a közéletbe. Az egyetemmel 300 család költözött Marosvásárhelyre, ahol akkoriban hetente kétszer adtak fejenként 25 deka húst – mondta a műsorvezető, majd a rendezvény meghívottai közül egy sebészgeneráció harmadik tagját, legifjabb Száva János szájsebész rezidenst szólította színpadra. A fiatal orvos, akinek bevallása szerint a génjeiben van a sebészet, nagyapjára, dr. Száva János ortopéd sebészprofesszorra emlékezett, aki világszenzációnak számító műtétekkel szerzett hírnevet az általa vezetett klinikának és az egyetemnek. A következő vendég Bölöni László sokszoros válogatott labdarúgó, világhírű edző volt, aki a marosvásárhelyi egyetem fogorvosi karán végzett. Elfoglaltsága miatt nyolc év alatt vizsgázott le az öt év anyagából, de egykori tanára, Bocskay István professzor szerint kitűnően. A neves sportember elmondta, hogy azért ragaszkodott Marosvásárhelyhez, mert az egyetemen toleránsak, segítőkészek voltak iránta. Időközben képek peregtek, amelyek a tanulás mellett, az egyetemen folyó élet változatosságáról, a híres Tympanon zenekarról, a közmunkáról, mezőgazdasági gyakorlatról, a kantinszolgálatról, a színvonalas sportéletről és a szórakozásról, sítáborokról, csónakázásról, az "életre nevelés" mozzanatairól szóltak. Az emlékezők során dr. Mühlfay György előadótanár következett, aki mondhatni édesapjától örökölte az orr-fül- gégészeti szakmát. Gyermekkorára emlékezve Vendég Vince professzorról beszélt, aki a rosszindulatú daganatok virális eredetét akarta bizonyítani. Humoros történet után szólt a klinika fejlődéséről, a mind szélesebb körben tartott tudományos rendezvényekről. Az 1948-ban alakult gyógyszerészeti tanszék története a dr. Rácz Gábor egyetemi tanárral készült beszélgetésből bomlott ki, aki a világhírű dr. Kopp Elemér professzor munkáját folytatta a gyógynövények kutatásának, nemesítésének terén. A filmben fiatal munkatársként dr. Péter Mária tanárnő, illetve frissen végzett gyógyszerészként dr. Pokorny László beszélt. A kar alapítójára, dr. Hankó Lászlóra, dr. Spielmann József lebilincselő orvos- és gyógyszerészetörténeti előadásaira, Ajtay Mihály gyógyszerészre, lányára, dr. Kincses Ajtay Mária professzorra dr. Gyéresi Árpád egyetemi tanár emlékezett, aki az első leckekönyvről, gyógynövénygyűjtésről, kirándulásokról, találkozókról mutatott be képeket. Kovács Levente, a színművészeti egyetem nyugalmazott professzora az egyetemi diákszínjátszás sikereiről számolt be; a csapatban, amely 1972–84 között 16 előadást mutatott be és országos díjakat nyert, orvostanhallgatók is szerepeltek. Az egyetem, a marosvásárhelyi orvosok szimfonikus zenekarának sikereire Bocskay István professzor emlékezett, akinek a hallását a "vinnyogó turbina" megviselte ugyan, de ma is azt vallja, hogy nyugtató hatásával a zene szerves része kell legyen az orvos életének. Az RTV magyar adásában hangzott el a Csáky Zoltán készítette interjú néhai dr. László János professzorral, a romániai bakteriológia kiváló képviselőjével, aki 1965–66 között munkatársaival bebizonyította, hogy lehetőség van a fertőző májgyulladás elleni védőoltás kifejlesztésére. Tubák Nimród, a Diákszövetség volt elnöke beszámolt arról a szándékukról, hogy a közösségért is folyton tenni kell valamit. A szövetség munkájából kiemelte a tudományos tanácskozások szervezését, és a vidám versengést, szórakozást jelentő diáknapokat. 1980-ben még arra tanították a hallgatókat, hogy az az orvos, aki nem művelt ember, csak egy kreatúra – mondta dr. Nagy Attila. Ennek szellemében a műsoron orvos költők fellépése is szerepelt, dr. Puskás Attila érgyógyász főorvos adventi ihletésű és dr. Nagy Attila laboratóriumi főorvos a hivatásról szóló verseit mondta el, s megemlítette az irodalom terén jeleskedő orvosok nevét is. A Művészeti Egyetem ajándéka egy duett volt, Ilyés Alexa és Kiliti Krisztián előadásában. A műsor végéhez közeledve Gáspárik Attila műsorvezető Kós Károlyt idézte: "Le kell vonnunk a tanulságot; szembe kell néznünk a kérlelhetetlenül rideg valósággal, és nem szabad ámítanunk magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk." Ha a Kiáltó szó szövegének egészét tekintjük, akkor igazat kell adnunk a műsorvezetőnek. Pozitív üzenet közvetítését tűzte ki célul, amikor felkérték, hogy megszervezze a magyar kulturális estet – mondta Mártha Krisztina tanárnő. Szereti a vásárhelyi egyetemet, azzal a céllal vállalkozott a 70 éve anyanyelven folyó oktatás hagyatékának a felgöngyölítésére, hogy továbbadják azt a hallgatóknak, akiknek a sorsáért felelősséget vállaltak. Ezt követően a rektor örömét fejezte ki azért, hogy Bölöni László, a románok által legkedveltebb magyar büszkén említette az orvosi egyetemet, amelynek hallgatója volt. A neves sportembert a MOGYE oklevelével és az évfordulóra készült fotóalbummal ajándékozta meg, Gáspárik Attila műsorvezetőt úgyszintén. Figyelemre méltó volt Bölöni László válasza, aki azt mondta, hogy jólesik számára a figyelmesség, amit szeretne megosztani a teremben levő, nála sokkal értékesebb emberekkel, majd azzal a kívánsággal zárta mondanivalóját, hogy az egyetem 70 év múlva is létezzen. A magyar estet a különböző tájegységek gyönyörű eredeti népi ruháját viselő egyetemi hallgatók fergeteges táncműsora zárta. Az orvosok sokoldalúságát bizonyító csodaszép fényképkiállítást, amelyen dr. Fodor István, a csíkszeredai kórház orr- fül-gégészeti osztályának vezetője és dr. Münzlinger Attila családorvos állította ki képeit, dr. Madaras Sándor idegsebész főorvos mutatta be. Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely) 2016. március 21.Megalakult a Nyugdíjas Orvosok és Gyógyszerészek KlubjaAlakuló ülését tartotta Marosvásárhelyen a Studium-Prospero Alapítvány által életre hívott Nyugdíjas Orvosok és Gyógyszerészek Klubja hétfőn. A résztvevők megegyeztek: ezután minden hónap utolsó hétfőjén 16 órakor találkoznak a volt Rigó utcai Stúdium Szakkönyvtárban. „Köszönjük, hogy végre valahára minket, öregeket is valahol emberszámba vesznek” – mondta Péter Mihály professzor – aki 43 évet tanított a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem mikrobiológiai tanszékén 16 évvel ezelőtti nyugdíjazásáig – a hétfői eseményen, amelyre a nyugalmazott orvosok, fogorvosok és gyógyszerészek voltak hivatalosak. Csatlakozott hozzá Bocskay István fogorvos-professzor is, aki három ízben is dékáni tisztséget töltött be az egyetemen, és saját számításai szerint mintegy hatezer diák került ki a kezei közül. Brassai Zoltánné Daróczi Erzsébet azt javasolta, hogy hívják meg a klubba azokat az idős oktatókat, akik részt vettek az egyetem létrehozásában, illetve Marosvásárhelyre költöztetésében, Lüdke Bósy Ibolya pedig arra tett javaslatot, hogy hallgassanak meg például történelmi előadásokat is. Több ehhez hasonló ötlet hangzott el a Nyugdíjas Orvosok és Gyógyszerészek Klubjának alakuló ülésén, hiszen az eseménysorozatot létrehozó Studium-Prospero Alapítvány munkatársai arra vállalkoztak, hogy az érintettekkel közösen dolgozzák ki a klub tevékenységét és programjait. „Azért szerveztük meg a klubot, hogy önök jól érezzék magukat. Számítunk az önök támogatására és segítségére, tanulunk az önök munkásságából és kitartásából, és értékeljük azt. Forduljanak bizalommal az alapítvány csapatához, hiszen segítünk, amiben tudunk, és szóljanak olyan egykori pályatársaknak, oktatóknak, akikhez esetleg nem jutott még el a hír a klub létezéséről” – szólt a jelenlevőkhöz az alapítvány ügyvezető elnöke, Vass Levente, aki szerint nem szabad megfeledkezni azokról, akik egykoron „hátukon vitték” az erdélyi magyar orvosképzés ügyét. „Hiánypótló az alapítvány tevékenysége, amely a magyar állam támogatásával szolgálja a közösséget, érezteti hatását nemcsak Marosvásárhelyen, hanem Székelyföldön és a Partiumban is. A mai rohanó világban sokszor megfeledkezünk nagyszüleinkről, pedig a személyes példák igencsak fontosak, mert ezeket a történeteket visszük magunkkal. Ez a célja ennek a klubnak, a magyar kormány számít önökre” – fogalmazott Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Zsigmond Barna Pál. A jelenlevők arról döntöttek, hogy a továbbiakban minden hónap utolsó hétfőjén 16 órakor találkoznak, a volt Rigó, jelenleg Gheorghe Avramescu utca 11. szám alatti Studium Szakkönyvtárban. Gáspár Botond. Székelyhon.ro 2016. május 19.Szóra bírták az erdélyi orvoslás és gyógyszerészet múltjátA Péter házaspár Marosvásárhely díszpolgárai Aprólékos, minden részletre kiterjedő figyelemmel és türelemmel vallatják a múltat: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, az Erdélyi Múzeum- Egyesület történetét, az erdélyi gyógyszerészet, fogorvoslás gyökereit és fejlődését, az erdélyi gyógyítók életét és munkásságát. Kutatásaik helyszínei könyvtárak, levéltárak, múzeumok a határokon innen és túl, leszármazottak, magánszemélyek, s végszükség esetén akár a temetők is. Gyűjtenek, rendszereznek, lajstromokat készítenek, majd könyveket írnak, hogy egyetlen, még felderíthető információ se vesszen kárba. Teszik ezt olyan egyetértésben, energiával és szenvedéllyel, ami ritkán adatik meg egy házaspárnak. Munkájuk eredményeként szinte minden jelentős szakmai kitüntetést átvehettek az évek során. Dr. Péter Mihályt, a MOGYE nyugalmazott emeritus professzorát, az MTA külső tagját és feleségét, dr. Péter H. Mária nyugalmazott egyetemi adjunktust, gyógyszerészt az elmúlt héten városunk díszpolgáraivá avatták. Ennek tiszteletére közöljük a velük készültbeszélgetés szerkesztett változatát a Hány ember Ön, professzor úr? című kötetből (Studium Kiadó, 2013) A vírus – Először is azt kérdeztem a Péter házaspártól, hogy miként fertőződtek meg az orvos- és gyógyszerésztörténeti kutatás "vírusával"? – Diákkoromban a történelem-földrajz tanári pálya vonzott – mondja Péter professzor, majd a választ felesége egészíti ki: a Gyógyszerészeti Kar dékáni tisztségét betöltő Rácz Gábor egyetemi tanár mellett a Farmakognózia Tanszéken dolgozott, amikor Spielmann József orvostörténész professzortól azt a felkérést kapták, hogy a készülő Romániai magyar irodalmi lexikon gyógyszerészeti szakirodalom szócikkét megírják. A feladatot teljesítették, majd Dávid Gyula kérésére a 42 éven át szerkesztett lexikon 47 (Péter H. Mária), illetve 31 (Péter Mihály) szócikkét állították össze. Az első felkérés volt tehát a "vírus", amely az erdélyi orvoslás és gyógyszerészet múltjának és jelenének a feltérképezésére, számbavételére sarkallta őket. – Kevesen tudják, hogy Péter Mihály professzor második keresztneve a Heinrich. Életrajzi adatai alapján német az anyanyelve – tekintünk vissza regénybe illő életének kezdeteire. – Édesapám 13 gyermekes csíkpálfalvi székely családból származott, édesanyám Nösner Elwine Katherine, az első Beszterce környéki (Nösnerland) szász telepesek leszármazottja, és 13. testvére születése után maradtak árván. Édesapám, aki Marosvásárhelyen végezte a jegyzői tanfolyamot, Abafájára került gyakornoknak, és Szászrégenben ismerte meg édesanyámat. A kisebbik bátyámmal (hat gyermekükből négyen nőttünk fel) én már Sóváradon születtem (1929-ben). Családunknak gyakran kellett költöznie, attól függően, hogy édesapámat hova helyezték. Az első két elemit Vajdaszentiványon végeztem, majd a szászrégeni német iskolába jártam négy éven át. Tanulmányaimat a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Fiú-főgimnáziumban folytattam, ahol a bátyám is tanult. 1948-ban, az utolsó évfolyamon érettségiztem. – Hogyan lett a történelem-földrajz szakból orvosi egyetem? – A bátyám már oda járt, s mivel csak egy télikabátunk volt, hogy felváltva viselhessük, kénytelen voltam én is az orvosi egyetemre iratkozni. "Telefonkönyvet" érdekesen – Miért választotta a mikrobiológiát? – Az egyetemet 1954-ben érdemoklevéllel végeztem, ami azt jelentette, hogy hat hónapos körorvosi munka után visszatérhetek gyakornoknak. Kezdetben Bögözben voltam körorvos, majd Mezőcsávásra helyeztek át. Bár a fertőző betegségek klinikáját kértem, az egyetem rektorával megegyeztünk, hogy három évet a bakteriológián töltök, ami hasznos lesz a későbbi infektológusi munkámban. A három évből 43 lett. Közben megszerettem a tantárgyat. Valószínűleg azért, mert igazából nem akartam orvos lenni, s a tanításhoz nagyobb kedvet éreztem. Úgy gondolom, sikerült megtalálnom hallgatóimmal a hangnemet, s a bakteriológiát, amit telefonkönyvhöz hasonlítanak, úgy tudtam előadni, hogy a hallgatóság nem aludt el az órán. Az egyetemi hierarchia minden fokát megjártam, 1990-ben professzor, 1991-től tanszékvezető lettem. A Fogorvosi és az Általános Orvosi Karon tartottam az előadásokat és a gyakorlatot, 1962-től román nyelven is. 1962-ben mikrobiológus szakorvosi, 1965-ben főorvosi vizsgát tettem Bukarestben, 1971-ben Iasi-ban megszereztem az orvostudomány doktora fokozatot, s az évek során hazai és külföldi szakképzéseken vettem részt. 1999-ben, hetvenévesen mentem nyugdíjba. – Említette, hogy a kutatás mindvégig különösen érdekelte. Mire irányult a tanszéken folyó kutatómunka? – A bakteriológia, a vírustan és a mikológia több területét ölelte fel. Új módszert dolgoztam ki az urethritisek (húgycsőgyulladások) laboratóriumi kórjelzésére. Eredeti eljárást javasoltam a száj mikroflórája biocönózistípusokba való besorolására, kimutattam a veleszületett, illetve az immunspecifikus védelmi mechanizmusok szoros összefüggését a szájüreg mikroflórájával. Bizonyítottam, hogy egyes sarjadzó gombák és baktériumok kölcsönösen erősítik kórokozó képességüket. Foglalkoztam Maros megye felületi vizeinek mikrobás szennyeződésével és azok szennyező forrásaival, eredeti megfigyeléseket tettem egyes kórokozóknak a létfeltételeik alsó határán történő túlélésére nézve. Részt vettem a vírusos hepatitisek kóroktanának kutatásában. Munkatársként a Gyógyszerészeti Karon vizsgált több magasabb rendű növény kivonatának antimikrobiális hatását mutattuk ki. Hazai és külföldi kongresszuson ismertettem az eredményeket. A szakmai munkásságommal párhuzamosan céltudatosan foglalkoztam az erdélyi magyar orvos- és fogorvosképzés történetével, valamint az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvosi Szakosztályának százéves történetével. – Érdeklődéssel olvastam a baktériumok és vírusok változatos világáról írt, az átlagolvasó számára is közérthető könyvet, és tudom, hogy régi iskolájáról sem feledkezett meg Péter Mihály professzor. – A Kórokozó mikroorganizmusok című kötetet (Dacia Kiadó, 1988) László János professzor kollégámmal közösen írtuk, Páll Gézával A marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium emlékkönyve címen jelentettünk meg két kötetet (Lyra Kiadó, Mvhely, 2002-2003). Tanítás, kutatás – Beszélgetésünk során elhangzott, hogy feleségének a biztatására kapcsolódott be a Romániai magyar irodalmi lexikon szócikkeinek az összeállításába. Dr. Péter Horváth Mária nyugalmazott egyetemi adjunktustól a MOGYI Gyógyszerészeti Karáig vezető útról érdeklődöm. – Temesváron születtem, a nagyváradi 2. Sz. Leánylíceumban (volt Orsolya-zárda) érettségiztem, a MOGYI Gyógyszerészeti Karán 1958-ban kaptam gyógyszerészi, 1973-ban gyógyszerészdoktori oklevelet és főgyógyszerészi címet. Egy éven át a nagyszalontai kórház gyógyszertárában dolgoztam, majd 1959-től foglaltam el a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar Farmakognózia Tanszékén levő üres állást. Bár 1986-ban már elkezdődött a kar felszámolása, adjunktusként a végzős évfolyamra járó magyar hallgatóknak 1988-ig még tartottam az előadásokat. 1990-ben újraindult a gyógyszerészképzés, de nem tértem vissza tanítani, nyugdíjazásomig a tanszék mellett létrehozott kutatócsoportot vezettem. A kutatómunkában a gyógynövények és illóolajos növények mikroszkópi, fitokémiai és antibiotikus hatásának a vizsgálatával foglalkoztam, valamint azok termesztési kísérleteiben is részt vettem. Jelentős eredmény volt a hivatalos levéldrogok mikroszkópiai azonosításának kidolgozása, amit már a VIII. Román gyógyszerkönyv is bevezetett. Több népgyógyászatban használatos növény addig "kísérletesen" ki nem mutatott antibiotikus hatását igazoltam. 1994-ben Nyárádszeredában beindult a budapesti Szent István, később Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának Határon Túli Levelező Tagozata, ahol kezdettől fogva oktattam. 2011-ben, az 50. tanítási évemben elismerő oklevéllel tüntettek ki. A további könyvek csírája – Időközben a lexikon szócikkein is tovább dolgoztak. – Miután Dávid Gyula átvette a szerkesztését, megkeresett minket, és megbízott a további szócikkek megírásával. Mivel több adat gyűlt össze, mint amennyire szükségünk volt, az anyagot feldolgozva és kiegészítve megírtuk az Adatok a romániai magyar orvosok és gyógyszerészek munkásságáról című munkát szerzőtársainkkal (Bocskay István, Brassai Zoltán, Rácz Gábor egyetemi tanárokkal, Mózes Magda előadótanárral és Péter Zoltán orvossal) közösen, ami a Genersich Antal- emlékkönyvben látott napvilágot. Az emlékkönyvet a kiváló kórbonctanprofesszornak szentelték, aki Kolozsváron, majd Budapesten volt egyetemi tanár. Születésének 150. évfordulóján a Genersich Alapítvány és az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztálya adta ki az emlékkönyvet 1994-ben. Az utódai által létesített alapítvány rangos kitüntetését, a Genersich Antal-díjat azóta kétszer vehettük át. – A több mint százoldalas munkában már benne volt a további könyvek csírája. Mi volt a következő? – 1995-ben jelent meg a fehér könyv, A marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 50 éve, amelyet a Magyarságkutatás könyvtárában dolgozó Barabás Bélával közösen szerkesztettünk. Olvasmányos gyógyszerészettörténet – A koncentrikusan bővülő kör két önálló könyvvel folytatódott. 2002-ben jelent meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában Péter H. Mária gyógyszerészettörténeti munkájának – Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai – első, majd 2013-ban a második, bővített kiadása. – Megkérem, foglalja össze, hogy milyen témákra tagolódik a vaskos kötet! – Az első fejezet az erdélyi gyógyszertár- hálózat kialakulásáról szól, a tábori patikáktól a fejedelmi, egyházi patikákon át a városi gyógyszertárakig. A második fejezet az erdélyi gyógyszerészképzést térképezi fel az 1700-as évektől a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar 1948-2000 közötti történetén át, a doktori fokozat elnyerésének lehetőségeit számba véve. Az erdélyi gyógyszerészek két világháború közötti rendkívül gazdag egyesületi életéről, a szakma képviselői által kiadott folyóiratokról, szakirodalomról és szépirodalomról, a nők szakmai térhódításáról szól többek között a harmadik fejezet, a negyedik pedig erdélyi származású, illetve Erdélyben tevékenykedett neves patikáriusok és gyógyszerészdinasztiák életútját mutatja be. Tanulságos volt számomra, hogy a két világháború között mennyire aktív társadalmi életet éltek a gyógyszerészek, akiknek könyvek, folyóiratok, sőt naptárak kiadása mellett arra is volt gondjuk, hogy a gyógyszerészözvegyeken és - árvákon segítsenek. – Visszaemlékszem elkeseredésére, amikor hűséges társát, a Tico autót kellett eladnia, hogy Az erdélyi fogorvoslás történetéből című könyvét támogatás hiányában a saját erejéből kiadja (2006, Mentor). Holott ezúttal is egy értékes és olvasmányos könyv született – fordulok újra Péter professzorhoz. – Számba vettem a fogorvoslással kapcsolatos magyar nyelvű irodalom kezdeteit Erdélyben, az erdélyi származású neves fogorvosokat, a fogorvostudomány oktatását, a magyar nyelvű és magyar nyelven közlő szakfolyóiratokat Erdélyben 1919-40 között. Receptek fogfájásra – Ma már megmosolyogtató, hogy a régi orvosi könyvek, amelyeknek fogorvosi vonatkozásait aprólékosan feldolgozta, milyen recepteket ajánlanak a fogfájásra. Érdekes lenne idézni egy-két különleges "gyógymódot". – "Holló gané, kigyóbőr fözete, földi giliszta hamúja jó a fogfájásra", vagy "hernyóférget ted az fájó fogra vagy orrvérzére: Tsalán levet Szamár ganéval elegyítsed öszve, szárazd meg, törd porrá s tedd mikor orrod vére indul". – A két önálló kötet után egy újabb közös könyv következett. Mindketten aktívan részt vettek az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának az újraindításában, vezetésében és munkájában. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának százéves tevékenységét bemutató kötetüket 2006-ban az egyesület adta ki. Megint egy nagy pontosságot igénylő, sziszifuszi munkát vállaltak. Miért tanulságos ez a történet? – 1906-ban alakult meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztálya, 1919-ben megszűnt, 1921-ben újraalakult, és a két világháború között folyamatosan működött 1940-ig, majd 41- től 48-ig, amikor beszüntették. Hosszú szünet után, a rendszerváltást követően alakult újra. 1906-1919 között az erdélyi magyar orvosok hetente tartottak tudományos összejöveteleket, a legeseménydúsabb azonban 1990 után volt a szakosztály munkája. A Függelék egy adattár, amely az 1906 és 2000 között megjelenő Értesítők tartalomjegyzékét foglalja magába, a dolgozatok címét, szerzőjét és azt, hogy melyik Értesítő hányadik oldalán olvashatók. Az erdélyi tudományosság centenáriumára kiadott Hivatás és tudomány ( Kolozsvár, 2009) c. kötet számára megírták a Szepesszombati Genersich Antal (1842-1918) életművét bemutató fejezetet. A Feszt György professzor szerkesztette kötetben (Fejezetek az erdélyi magyar orvostudomány történetéből: kutatások 1945-1990 között), amelyik 2010-ben jelent meg, újabb két tanulmány olvasható a Péter szerzőpárostól. Bernády György gyógyszerészeti tevékenységéről, valamint Csőgör Lajos életéről egy-egy tanulmányt írtak a marosvásárhelyi személyiségekről szóló Teremtő életek című könyvben (Mentor Kiadó, 2011). Még felsorolni is hosszú a különböző szakfolyóiratokban megjelent cikkeket, tanulmányokat, így hát az elismerést jelentő okleveleket, bronzplaketteket, domborműveket vesszük számba, a Péter Mihály professzornak adományozott Munkaérdemrendtől, a külön-külön mindkettőjüknek átadott elegáns Arany János-emlékérmen át (2004, 2016) a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjéig (2009, 2014). A Magyar Orvostörténeti Társaság a Zsámboky-díjjal (2006) ismerte el munkájukat, az EME a Mikó Imre-díjjal (2009), s mindkettőjüket a Magyar Orvostörténeti Társaság is tiszteleti tagjává választotta az idén – soroltunk fel néhány elismerést a hosszú sorból. S ha valaki dicsekvésnek vélné, hogy mennyire büszkék ezekre az elismerésekre, tegyük hozzá, hogy annak a hihetetlen mennyiségű munkának, amit vállaltak és elvégeztek, a megjelent könyvek mellett ennyi a kézzelfogható hozadéka. Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely) lapozás: 1-25
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
